Vakcinázási protokollok összehasonlítása

Hasznos tudnivalók a vakcinázásról

Rengeteg változás történt az utóbbi években a kutyák és a macskák vakcinázásával kapcsolatban. Egy kiváló (angol nyelvű) összefoglaló honlapon csak ezek vannak rajta.(http://www.dvmvac.com/ )

Bevezetés

Az állatorvosok közül kevesen tudnak visszaemlékezni azokra az időkre, amikor a súlyos fertőző betegségeket nem lehetett megelőzni biztonságos immunizálással. A kutyák 1970-es parvovírusos (CPV) világjárványát kivéve, a magas morbiditású és mortalitású betegségek az utóbbi időben lettek megelőzhetőek. Amikor a CPV járvány kitört, a gyors válasz a kutatók és a vakcinagyártók részéről lehetővé tette, hogy mérsékelje a veszteségeket, ami ennek a betegségnek amúgy következménye lett volna. Következtetésképpen elmondhatjuk, hogy egyetlen elért eredmény sem volt nagyobb ütőerejű, ami a pácienseink életét, jólétét valamint a fertőző betegségek legyőzését illeti, mint a kedvenc állat vakcinák folyamatos fejlődése.

A biológiai termékek folyamatos fejlődést mutatnak mind hatékonyságukban, biztonságosságukban és felhasználhatóságukban. A korai vakcinák biztonsági, hatékonysági jellemzői elmaradtak a ma elérhető termékektől; sokszor mellékhatásokat okoztak vagy csak rövid idejű immunitást biztosítottak (immunitás időbeni tartóssága - duration of immunity - DOI). Az újravakcinázásra vonatkozó javaslatok ezen termékek korlátozottságát mutatták és a "jobb félni mint megijedni" elv alapján történtek, hiszen a megelőzni kívánt betegségek elterjedtek és pusztítóak voltak. Bár a tudomány fejlődése óriás lépésekkel tökéletesedett vakcinológia területén, a végső célt - mely szerint 100% hatékonyságot és 100% biztonságot várunk ugyanattól a vakcinától - még nem sikerült elérni. Bár lehetséges egy olyan vakcina kifejlesztése, amelyik gyakorlatilag mellékhatásoktól mentes, azonban ez valószínű, hogy csak gyenge, vagy rövid ideig tartó immunitást biztosítana. És ez fordítva is igaz: lehet ugyan olyan vakcinákat készíteni, melyek hosszabb idejű immunitást biztosítanak, de ezért elfogadhatatlan mellékhatásokkal kéne fizetni. Következésképpen, a jelenlegi ismeretek szerint egyetlen vakcina sem biztonságos minden esetben, egyetlen vakcina sem nyújt mindig védelmet és egyetlen vakcina sem mindig ajánlott. Mivel azonban az előbbi kijelentés alapját adó információk folyamatosan változnak, a múltban és a jelenben is folynak viták a vakcinák megfelelő használatáról.

Míg jelentős és sikeres erőfeszítéseket tettek az oltóanyagok hatékonyságának és biztonságának fejlesztésére, ezek gyakorlati felhasználhatóságát (oltási protokollok) csak a közelmúltban kezdték kihangsúlyozni; addig egyszerűen csak a ritka újravakcinázást javasolták. 1978-ban "egy ideális vakcinázási program" volt javasolt, mely szerint a kutyák és macskák kölyökkorban oltandók, majd az oltást 1 éves korukban, valamint ezután minden harmadik évben ismételni kell. 1998-ban az American Association of Feline Practitioners (AAFP, amerikai macskagyógyász szervezet) megvitatta, majd elfogadta ezt a gyakorlatot a "core vakcinák" esetében (core vakcina: a leggyakoribb fertőző betegségek elleni immunizálásra szolgál, mindenképp beadandó); az AAFP ajánlásait ennek megfelelően 2000-ben frissítették. Ugyancsak 1998-ban egy kutya vakcinázási szakértő csoport tette közzé ajánlásait. Ők a kutyák core vakcináinak ismétlését nem gyakrabban mint háromévente javasolták, az első éves kor után. Ezt a javasolt vakcinázási programot és annak különböző ismétléseit egyre többen alkalmazták a szakmában bizonyos mértékig, de a különféle félreértések, téves információk és a szakma konzervatív természete lelassították azon protokolloknak az elfogadását, melyek az újravakcinázás számának csökkentését javasolják.

2002-ben az American Veterinary Medical Association (AVMA, Amerikai Állatorvosi Egyesület) korszerűsítette a vakcinázási ajánlásait, miután felismerte, hogy a hagyományos irányelvek nem voltak összeegyeztethetők az állatorvosok és a vakcinológia és a fertőző betegségek terén dolgozó szakértők véleményével. Bár ezen vélemények nagy része a háromévenkénti oltásgyakoriság mellett van, létezik olyan felfogás is, mely szerint ez semmivel sem ésszerűbb, mint a kétévenkénti, vagy éppen a hétévenkénti ismétlés. Éppen ezért az AVMA és az AAHA ajánlások lehetővé teszik az állatorvosoknak, hogy bizonyos szabadsággal, egyéni meggyőződésük szerint válasszanak. Ebben a jelentésben állatorvosoknak szóló információkat (többek közt a core/noncore oltóanyagokról, az immunológiáról, DOI-ról, a vakcina gyártásról és engedélyeztetésről, a mellékhatásokról szóló jelentésekről, a lehetséges gyakorlatbeli hatásokról és lehetőségekről) közlünk, azzal a céllal, hogy ezeket felhasználva új, naprakész vakcinázási programokat alakíthassanak ki, melyeket aztán fölhasználhatnak a saját praxisukban.
Sok betegség, ami ellen immunizálunk, mindenütt jelen van. Sok közülük súlyos és egyesek életveszélyesek. Néhány pedig - egyedi veszélyként - helyi jelentőségű.

Az "AAHA Kutya Vakcinázási Irányelvek és Ajánlások" ezen tényezők figyelembevételével történt. Végezetül emlékeztetünk, hogy minden állatorvosnak úgy kell döntenie, ahogy azt a páciense érdeke megköveteli. Az állatok egyedi vakcinázása nemcsak egyedi immunitást biztosít, hanem populáció szintű immunitást tart fent. Mivel nincs azonnali és megbízható mód, hogy meghatározzuk, minden egyed rendelkezik-e megfelelő védettséggel, így javasoljuk azt a praxisfilozófiát elfogadni, miszerint lehetőleg minél több pácienst kell vakcinázni, de egyiket sem többször a kelletténél.

A teljes (28 oldalas) amerikai vakcina tanulmányt itt érheted el:
http://www.hungarovet.com/files/vaccine_guidelines.pdf