Vakcinázás hatékonysága, ennek mérhetősége

VÉDETTSÉG KIALAKULÁSA

A vakcinák beadásával az a célunk, hogy kedvencünkben bizonyos védettséget alakítsunk ki az adott betegség ellen. Ez megnyilvánulhat abban, hogy ha a vakcinázott szervezet találkozik a vad, utcai kórokozóval, amely teljes virulenciával (megbetegítőképességgel) rendelkezik, az állat tünetmentesen átvészeli a fertőzést, vagy enyhébb, nem életveszélyes tüneteket produkál.

Most nézzük meg, mi történik, ha egy vakcinát beadunk kedvencünknek.

A vakcinával a szervezet immunrendszere által "idegen"-ként felismert anyagot, ún. antigént adunk be. A vakcinán kívül antigénnek nevezzük az igazi kórokozókat, a méreganyagokat (toxinokat), a sebzéseken át bejutott piszkot, stb., egyszóval bármilyen, a szervezet szempontjából idegen anyagot. A szervezet az antigéneket megpróbálja minél hamarabb eltávolítani, erre több szintű védekezési rendszere van. Itt csak a vakcinás kezelésre adott immunválaszt tárgyaljuk, azt sem tudományos mélységben.

A beadott vakcinát, miután az immunrendszer idegen anyagként felismerte, megpróbálja minél hamarabb eltávolítani. Ezt részben az. ún. sejtes, vagy celluláris immunválasszal teszi, részben ellenanyagtermeléssel (humorális immunválasz). Ezek közül az ellenanyagtermelés jól követhető, mérhető, a celluláris immunválasz, bár nagyon-nagyon fontos, jelenlegi tudásunk szerint a rutin diagnosztikában gyakorlatilag nem követhető. Kísérleti körülmények között, nagyon drága módszerekkel lehet valamilyen képet alkotni róla (pl. interferonszint, TNF-alpha, killer cell activity, akut fázis proteinek mérése), de ez nem mostani témánkhoz tartozik.

Nézzük tehát, hogyan alakulnak az ellenanyagszintek a vakcina beadása után:

• ha az adott kórokozó elleni ELSŐ védőoltásról van szó: a beadás utáni 10.-14. napon tapasztalható jelentős ellenanyagszint növekedés, tehát a használható védettség kialakulása is erre az időre tehető. Kb. 3 héttel a beadás után az ellenanyagszint csökkenni kezd, majd gyakorlatilag eltűnik a vérből.
• ha ISMÉTLŐ oltásról van szó: a beadás után már 3-5 nappal kialakul a használható ellenanyagszint, ami rendszerint magasabb, mint az első oltás utáni.

IMMUNOGENITÁS

Fontos megjegyezni, hogy különböző kórokozók (illetve azok vakcinában szereplő változatai) erősen különböző ellenanyagszinteket indukálnak. Ezt az adott kórokozó immunogenitásának nevezzük. Így pl. a parvovírus nagyon erősen immunogén, ezáltal magas ellenanyagszinteket produkál, így a vakcina beadására jó védettség alakulhat ki. Ezzel ellentétben a gyenge immunogenitás tipikus példája a herpesvírusok családja (pl. kutyaherpes, CHV). Itt az eleve jóval gyengébb védettség kialakításához is többszöri oltásra van szükség.

VÉDETTSÉG FENNTARTÁSA

Tudjuk, hogy a vakcinázás után néhány héttel az ellenanyagszint lecsökken, akár a mérhető szint alá. Akkor hogyan tartja fenn a szervezet a kórokozó elleni védettséget(mert hogy igenis fenntartja)?
A védettség kulcsa a memóriasejtek kialakulása. Ezek a vérpályában és a nyirokcsomókban kis mennyiségben található, hosszú életű fehérvérsejtek, amelyek (nem tudományos igénnyel megfogalmazva) hordozzák egy adott ellenanyag elkészítésének "receptjét". Ezért van az, hogy egy ismétlő oltás beadása után a recept alapján az ellenanyag már 3-5 nap alatt "készen van", és használható mennyiségben áll rendelkezésre. Vadvírussal való fertőződés esetén is ez történik, az ellenanyagtermelés nagyon gyorsan beindul, és még mielőtt a kórokozó kártétele jelentősebb lehetne, az ellenanyagok "megtalálják", és segítenek megsemmisítésükben.

Miért van jelentősége az ismétlő oltásoknak, hiszen a "recept" kialakul az első oltás után?

Egy kórokozó ellen nem csak egy féle ellenanyag termelhető, hanem nagyon sok. Ezek az ellenanyagok különböző hatékonysággal tudnak működni. Minél több ellenanyag stimulus éri az immunrendszert, annál jobb esélye van, hogy még tökéletesebb ellenanyagot tud készíteni, és ennek a receptjét őrzi meg a memóriasejtekben.