A stressz és a szaporodás kapcsolata

Sok meddő szuka klinikai visgálata során semmilyen szervi, hormonális elváltozás, vagy fertőző jellegű kórok nem kerül megállapításra. Ilyenkor feltétlenül kell gondolni a stresszre, mint egy vagy több cikluson át meddőséget okozó tényezőre. Mit is kell vizsgálnunk, hogyan próbálkozhatunk a probléma megoldásával?
Jelen esetben nem a stressz Selye János által megfogalmazott definícióját fogjuk boncolgatni, és a hormonális háttérrel, változásokkal sem foglalkozunk. Sokkal inkább azokat az etológiai megfigyeléseket vesszük sorra, amelyek a kutya fajban kapcsolatba hozhatók a meddőséggel.

A kutya ősénél, a vadon élő farkasnál jól ismerjük a falkán belüli dominancia létét, szerepét a falkán belüli szaporodásban. Mindig az erősebb nőstények vemhesülnek, ezek sokat is ellenek, a többi pedig álvemhes lesz, és segít felnevelni az erősek kölykeit.
Ez a mechanizmus kutyákon is létezik. Közismert az álvemhesség gyakori előfordulása, amely még a farkas őstől ered. itt viszont már nem feltétlenül szükséges az álvemhesség kialakulásához egy másik, domináns szuka jelenléte. Egyszerűbben, egy rendellenes irányba elmozduló hormonális háttér hatására is kialakulhat, akár egymagában tartott kutyán is.

Megfigyelhető, hogy egy adott kennelen belül a kutyalétszám növekedésével párhuzamosan csökken az egy szukára jutó szaporulat. És ez nem véletlen. Tapasztalataink szerint sok szukát kifejezetten zavar fajtársainak látványa, hangjuk érzékelése, esetleg a közös helyre bezártság. Minél kisebb helyen minél több kutya van bezárva, anál kifejezettebb ez a hatás. Tovább rosszabbítja a helyzetet, ha a kutyákkal nem foglalkozik a gazdájuk külön-külön, csak naponta megetetik és kitakarítják őket.
A közös "kutyaudvarban" együtt tartott kutyák között is kialakul a falkán belüli hierarchikus erősorrend, úgy, mint a farkasnál. Csak a farkasokétól sokkal jobb életkörülményeik lehetővé teszik számukra, hogy a pozícióért vívott harcba sokkal nagyobb energiát fektessenek, így gyakrabban és mélyebben következhet be villongás. Mindez erősen kihat a szaporodóképességre is.

A problémát legszemléletesebben megjeleníteni talán egy patkányokon végzett kísérlettel lehet. Egy több m2-es helyre bezártak egy patkánypárt. Ideális körülményeket teremtettek nekik, mind hely, mind takarmányozás szempontjából. El is kezdtek szaporodni, több almot is felneveltek. A szaporulat felnőtt, így hamarosan 30db felnőtt vagy süldő állat volt ugyananazon helyen. Ekkor már sűrűn voltak, mindennaposak lettek a territóriumért vívott harcok, a gyengébbek megtámadása, elpusztítása (enni bőségesen kaptak továbbra is). És a legérdekesebb megfigyelés mégis az volt, hogy leállt a szaporodás. Annak ellenére, hogy ivarérett hímek és nőstények együtt voltak tartva, bőségesen kaptak enni. Csupán az egy helyen tartott létszám nőtt meg jelentősen.

A tömeges tartásra érzékeny szukák vemhesítése csak úgy sikerülhet, ha a többi állattól teljesen elkülönítjük, úgy, hogy ne is láthassák egymást. Több esetben sikerült már így vemhesíteni az addig meddő szukát, ki is hordta, meg is ellette az almot, ha külön lehetett.