A kutya brucellosisa

Elterjedtség, előfordulás

A Brucellosis okozója kutyákban a Brucella canis nevű gram negatív baktérium. Bár más brucellák (B. melitensis, B. abortus, B. suis) is ritkán megtelepedhetnek kutyában, de klinikai jelentőségük kutyán nincs.
A B. canis inkább az amerikai kontinensen jelent gyakori problémát a kutyások számára, Európában ritkán, főleg importtal kapcsolatosan fordul elő. Magyarországon eddig még nem írták le.

2001-ben végeztünk egy vizsgálatot az Állatorvostudományi Egyetem Járványtani Tanszékével közösen (ref. dr Makrai László), ahol megvizsgáltunk egy állatotthonban 200 kutya vérét, valamint a hozzánk ivarzásvizsgálatra behozott szukák vérei közül is kb 200-at. Pozitív mintát nem találtunk. Ennek ellenére fennáll a betegség behurcolásának veszélye, ezért, ha a tünetek és járványtani adatok alapján nem zárható ki a brucellosis, célszerű vizsgálatot végezni rá.

Járványtan

Nemi úton, vagy fertőzött anyag (pl. vetélt magzat, méhlepény, stb.) elfogyasztásával terjed a B. canis fertőzés, Elsősorban nagyobb, zárt kennelekben tud gyorsan terjedni, és igen nagy kárt okozni. A születő kölykök száma igen gyorsan lecsökken, akár 75%-kal is, gyakori lesz a vetélés, a szukák üresen maradása. Ott, ahol a kutyák egyedileg vannak tartva külön ketrecekben, a fertőzés jóval lassabban terjed. Mindkét ivar egyformán érzékeny a fertőzésre. A B. canist ember is elkaphatja irodalmi adatok szerint, de itt megbetegedés nem következik be.

Tünetek

Legszembetűnőbb tünetek: vetélés a vemhesség utolsó harmadában, koraellés, üresen maradás. Vetélés után rendszerint hosszabb idejű tisztulás, váladékozás figyelhető meg. A fertőzött állatokban általában a vérbe is bekerül a baktérium (bacteriaemia) és onnan akár 18 hónapig is izolálható. Ennek következményeként a nyirokcsomók gyulladása alakulhat ki (lymphadenitis). Kanokon a mellékhere gyulladása (epididymitis), a here burkának gyulladása (periorchitis) és prostatagyulladás (prostatitis) is kialakulhat. Néha a szemlencse gyulladása (uveitis) is megfigyelhető. Általános tünetek, láz ritkán fordul elő.

Diagnózis

A brucellák kitenyészthetők vérből, vetélt magzatból, tejből, hüvelyváladékból, spermából, ezen kívül a vérből jól kimutatható a baktérium ellen termelődött ellenanyag is. Tehát gyanú esetén ezekből a mintákból kell küldeni gyanú esetén az Országos Állategészségügyi Intézetbe (ez állatorvos dolga).

Védekezés

A beteg állatok kezelése megkísérelhető többféle antibiotikum hosszú időn át történő adagolásával, de a baktérium teljes eliminálása a szevezetből ritkán sikeres. Tenyészállatként a fertőző egyedek többé nem használhatók, ezért ivartalanításuk indokolt. Tenyészetekben, elsősorban a többi, még nem fertőzött tenyészállat védelmében célszerű a fertőzött állatok teljes elkülönítése, ivartalanítása, esetleg elaltatása.

Itt érdemes néhány szót ejteni a haszonállatok brucella szűréséről is. Mivel haszonállatokon is nagyjából hasonló tüneteket idéznek elő a brucellák, korábban igen tetemes gazdasági károkat okozott a betegség, ezért régóta széles körű, szigorú védekezést alkalmazunk a kórokozó ellen. Az Európai Unió ma mentes B. melitensistől, B. suistól és B. abortustól, amelyek a legfontosabb brucellái haszonállatainknak. A vadállományban, és a trópusi, fejlődő országok háziállat-állományában viszont előfordul még ma is a betegség, tehát a fertőzési forrás fennáll.
Jelenleg is ún. bejelentési kötelezettség alá eső betegségről van szó, azaz, ha valahol észlelik, a megfelelő rendeletek szerint kell eljárni az állategészségügyi szolgálatnak, megszervezni a védekezést.
Az Unió is fontosnak tartja a haszonállatok mentességének fenntartását, ezért jelenleg is rendszeresen kell szűrnünk a szarvasmarha-, juh-, és sertésállományokat.
Haszonállatok rendszeres brucella szűrését ellenanyag kimutatására alapozzák vérsavóból. Ezen kívül minden vetélt szarvasmarha, juh és sertésmagzatból kötelező mind a mai napig mintát küldeni brucellosis vizsgálatra.